A ruhaszárító működési elve

Kevesen értik a ruhaszárító működési elvét, mivel az ilyen berendezéseket túlzásnak tekintik. Valójában azonban az automata szárítógép kiváló kiegészítője lesz a mosógépnek, és időt takarít meg a felakasztáson és a ruhacsipeszeken. Az újszerű egység különösen azok számára lesz hasznos, akik szeretik a nagy mosást, de nem tudják megszárítani az összes mosott ruhadarabot. Ezért nincs ok a gépi szárítás elkerülésére – jobb, ha jobban megismerjük a szerkezetét.

Milyen típusú szárítóberendezések léteznek?

A 21. században nem az akasztás az egyetlen módja annak, hogy száraz dolgokat szerezzünk be. Ezenkívül a nagy háztartási készülékek gyártói számos lehetőséget kínálnak az elektromos szárítókhoz. Legfőbb különbségük az alkalmazott szárítási technológiában van: maximális letekercselés, gőzkezelés vagy forró levegő átengedése. Összességében három fő típusa van az ilyen egységeknek.

• Automata gép szárítással. Használata kényelmes, gazdaságos és nem foglal sok helyet, de van egy jelentős hátránya - nem minden mosott ruha szárítható, ami lelassítja a mosási folyamatot.
• Szárító szekrény. Az ilyen eszközök terjedelmesek, karbantartásuk költséges, és nagy mennyiségű ruhaneműre tervezték, ezért főként nagy otthonokban vagy intézményekben használják őket.
• Dobszárító. Külsőleg egy mosógépre hasonlít, és a szárítók „arany középútjának” tartják.

Sok szárító beépíthető oszlopba, és speciális konzolok segítségével a falra szerelhető.

Minden egységnek megvannak az előnyei és hátrányai, de a háziasszonyok leggyakrabban dobszárítót választanak. Hasonló szárítók különféle változatokban kaphatók.Nézzük meg, melyek és hogyan működnek tovább.

A dobszárítók típusai

A szárítók fő felosztása a dobba helyezett ruhák nedvességének eltávolítása elve alapján történik. A ruhaneműből származó víz vagy nedves levegővel távozhat, vagy felhalmozódhat egy speciális tartályban. A dobszárítóknak három fő típusa van.

1. Szellőzés. Jelenleg elavultnak számítanak, mivel egyszerű, de az emberek számára kényelmetlen felépítésük van. A ciklus során felszabaduló nedvesség egy speciális tömlőn keresztül a szellőzőbe kerül. Ehhez azonban számos további szerelési munkát kell elvégezni az egység telepítésekor, ami csökkenti a vásárlók keresletét.
2. Kondenzáció Az ilyen gépekben a nedvességet nem kívülről távolítják el, hanem egy külön rekeszben halmozódnak fel, ami sokszor praktikusabbá teszi őket, mint elődeik. De itt sem minden tökéletes: rendszeresen ki kell önteni a szennyvizet, és a lassú páralecsapódás miatt a gépnek nagyon fel kell melegítenie a levegőt. Ennek eredményeként a szárítási ciklus nagyon hosszú ideig tart, és sok áramot fogyaszt.
3. Hőszivattyúval. Ez egy továbbfejlesztett kondenzációs szárítás. Hűtőkör került rá, amely intenzív hűtést biztosít, felgyorsítva a nedvesség távozását a ruhákból. Ez a technológia nemcsak a ciklusidőt csökkentette, hanem az energiafogyasztást is 20%-kal csökkentette.

A hőszivattyús modellek drágábbak, de kevesebb áramot fogyasztanak, így az árkülönbség gyorsan megtérül.

Minél magasabb a szárítási osztály, annál drágább a fogyasztónak. A legolcsóbbak a szellőzősek, a legdrágábbak pedig a hőszivattyús modellek. De ne csak a gép költségére koncentráljon, jobb, ha értékeli a készülék többi alkatrészét.

A szárító alkatrészei

A tervezés fő elemeinek áttekintése segít részletesebben megérteni a szárító működését. Modelltől és márkától függően a felszereltség változhat, de a legtöbb szárító egy modell szerint készül. Mindegyik modell rendelkezik:

• műszerfal, amely tartalmaz egy digitális kijelzőt, egy üzemmódválasztót, valamint gombokat a programok és a kiegészítő funkciók számára;
• hajtószíj, amely az egység belsejében van elrejtve, és összeköti a tartály tengelyét a motorral, biztosítva a dob forgását;
• egy szárítódob, amely gyakorlatilag nem különbözik a mosódobtól. Gyakran van háttérvilágítása, amellyel szabályozhatja a szövet szárításának mértékét;

A dobvilágítás megléte leegyszerűsíti a ruhanemű be- és kirakodásának folyamatát.

• hőcserélő - egy rekesz, amelyben a hűtött és a fűtött levegő elszigetelt mozgása történik. Emiatt páralecsapódás képződik, és a ruha kiszárad;
• fűtőelem, amelyet fűtőelemnek is neveznek, felmelegíti a levegőt, mielőtt az közvetlenül belépne a dobba, hogy megnedvesítse a dolgokat;
• ventilátor, segítségével a hideg levegő a kívánt irányt kapja, aminek köszönhetően az áramlás gyorsabban éri el a célt.

Ez persze nem minden. A szárítóegységek nedvességgyűjtő edényt is tartalmaznak, amely a mosógép portartálya helyett alul vagy felül is elhelyezhető. Behúzható mechanizmussal rendelkezik, és rendszeresen ki kell üríteni, különben páralecsapódás kezd bejutni a gép belsejébe, és szivárgás lép fel.Néhány modern modell közvetlenül csatlakoztatható a csatornához, amely után a felgyülemlett víz magától elfolyik.

A szárítók légbeömlőkkel is rendelkeznek, amelyek ráadásul szöszszűrőkkel vannak felszerelve, és összegyűjtik a gépbe kerülő port és egyéb törmeléket. Legalább havonta egyszer tisztításra van szükségük.

A szárító „szíve” az elektromos motor. Ő határozza meg annak erejét és a dob forgásának intenzitását. Az „agyokat” nevezhetjük vezérlőpanelnek, amely a parancsok időben történő leadásáért és az adott program rendszerhibák nélküli végrehajtásáért felelős.

Hogyan történik a ruhanemű szárítása?

A szárítógép tulajdonosa számára a működése egy hagyományos mosógéphez fog hasonlítani. Elég kinyitni az ajtót, berakni a ruhaneműt, a megengedett kapacitásra összpontosítva, és a megfelelő mód kiválasztásával elindítani a folyamatot. Igaz, víz helyett meleg levegő áramlik a tartályba, és a dob forgása nem haladja meg a 100 ford./perc sebességet.

Sok szárítógép több mint 10 különböző szárítási programot kínál a felhasználónak, amelyek az adott szövetekhez és ruhatípusokhoz vannak szabva, lehetővé téve a felhasználónak a ciklus időtartamának és hatékonyságának megválasztását. Ha belenéz a szárítóba, a ciklus bekapcsolása után a következő történik:

• egy működő ventilátor elkezdi mozgatni a levegőtömegeket a piheszűrőkön keresztül a fűtőelemhez;
• a gép 50-70 fokra felmelegszik, és a második ventilátor forró levegőt vezet a dobba;
• miután a nedves ruhadarabból kivette a nedvesség „részét”, a dob levegője a hőcserélőbe áramlik, „kidobja” a vizet, lehűl, és ismét a fűtőelemhez megy;
• a műveletet folyamatosan meg kell ismételni, amíg a felhasználó le nem állítja a ciklust vagy a ruhák teljesen meg nem száradnak.

A szárító maximális teljesítménye 4000 Watt, de a gépek gyakrabban 1500-2300 Wattra is képesek.

Miután a kiválasztott program véget ér és a gép kiadja a megfelelő dallamot, a tárgyakat kiveszik és a szekrénybe vagy vasalásra küldik. A lényeg az, hogy ne felejtse el megtisztítani a szöszszűrőt, hogy legközelebb a levegő szabadon keringhessen a gépben. Emlékezzünk a nedvességtartályra is, amelyet szintén ki kell üríteni, ugyanis szigorúan nem ajánlott vizet hagyni a készülékben.

Ezenkívül ne rohanjon, és azonnal kezdje el a másodikat az első ciklus után. A gyártók azt tanácsolják, hogy hagyja a gépet 20 percig „pihenni”, majd megismételheti a szárítást.

Olvasói megjegyzések

• Ossza meg véleményét - hagyjon megjegyzést